Információk - Hírek

A hónap könyve


2017. augusztus 02. 00:00

Augusztus




NEY Béla (pilisi) (1843–1920)(építész, esztéta, művészeti író)

A magyar Országház : Steindl Imre alkotása = Le palais du Parlament hongrois = Das ungarische Parlamentshaus / … Steinhausz László [et al.] közreműködésével írta és szerk. Ney Béla Budapest : Divald Károly,[1905.] [6], 46 p., 62 t. (ebből 5 színes) : ill. ; 59 × 46 cm


Liber rarus!


Lelőhely: HK Hist.Hung. 1632


Hónapról hónapra igyekszünk bemutatni a Festetics család könyvtárának olyan becses darabjait, amelyek méltán lehetnek figyelemfelkeltőek, érdekesek Kedves Olvasóink számára!



Most sem teszünk másképp.

E „monumentális mű” – könyvészeti berkekben említik ezzel a jelzővel – kettős emlékezésre is ad okot. Egyrészt: augusztus 31-én lesz 115 éve, hogy elhunyt Steindl Imre, az Országház tervezője, a 19. század második felének legjelentősebb építésze Ybl Miklós és Schulek Frigyes mellett.

Másrészt: augusztus 20-án, nemzeti ünnepünkön idézzük meg évről évre államalapító királyunk, I. Szent István személyét; természetesen a Szent Korona és a koronázási ékszerek sem maradhatnak ki a megemlékezések sorából.

Nemzeti kincseink 2000-ben kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumból a 2000. évi I. törvény értelmében az Országház kupolacsarnokába. A törvény szövege szerint az ünnepélyes áthelyezéssel „Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi”.


A magyar országgyűlés egy állandó országház építésére 1880-ban hozott először törvényt. Nem sokkal később, 1883. február 1-jei határidővel már egy nemzetközi tervpályázatot írtak ki a parlament felépítésére.

A 19 pályázó között ott volt Steindl Imre dokumentációja is. Felgyorsultak az események: 1885-ben megtörtént az alapkőletétel, majd még ebben az évben elkezdődött az építkezés, amely 19 évig tartott. Eredetileg a millenniumi ünnepségekre szerették volna átadni az épületet, de ez elhúzódott 1904-ig.

Steindl Imre elképzelésében a Parlament gótikus stílusban fogant: „Én az Új Országházzal új stílust nem akartam teremteni, … hanem igenis arra törekedtem, hogy a középkornak e remek stílusába szerény módon, óvatosan, mint azt a művészet mindenkor okvetetlenül megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be. ...” (Akadémiai székfoglaló beszédének részlete)



Az építésnél kifejezett szándék volt, hogy magyar alapanyagokból, hazai iparosok, gyártók bevonásával készüljön az épület, míg díszítésében a Kárpát-medence növényvilágát igyekezzen megjeleníteni.

Érdekesség, hogy a munkálatok során átlagosan ezer ember dolgozott, 176.000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel.


A „mester” legjelentősebb művének felavatását már nem érhette meg; az épületegyüttes átadására – amely Európa második, a világ harmadik legnagyobb parlamenti épülete – halála után öt héttel került sor ünnepélyes keretek között.

A Duna-parti csodálatos panoráma egyik legfontosabb elemeként 2011-ben a Világörökség részének választott épület felbecsülhetetlen muzeális érték, a magyar nemzet büszkesége.



A Vasárnapi Ujság [Újság] 1905. 27. számának [425.] oldalán a következőket olvashatjuk:

„A kormány – [Tisza István kormánya] – gondoskodott arról is, hogy egy díszes kiállításu, az épülethez méltó ismertető munka jelenjék meg az országházról, mely szakértői tollal irva ismerteti meg a közönséggel az épület minden szépségét. E diszmű szerkesztésével Ney Béla építészt és miniszteri tanácsost, jeles műszaki irót bizták meg, kit e munkában többen támogatnak az országházi építésvezetőség tagjai közül, a díszmű tekhnikai kiállítását és kiadását pedig Divald Károly műintézete vállalta el …”


A fényképészcsalád alapító tagja, Divald Károly (1830–1897) olyan igényesen megalkotott munkákat adott ki felvidéki műintézetükből, melynek híre eljutott Budapestre is. A fényképész Divaldok ettől kezdve az 1920-as évek végéig működtek itt. Páratlan sikerüket megalapozta a fénynyomatok készítésében szerzett apai tapasztalat, öröklött tudás, és nem utolsósorban műtermeik világszínvonalú felszereltsége.


Az idézett újság így folytatja:

„A szöveg magyar, német és franczia nyelven kíséri a műlapokat, s a mű ára 150 korona.

A magyar közönség előtt bizonyára szives fogadtatásra talál ez a nagyszabású munka, a külföldön pedig be fogja mutatni a magyar művészetnek rövid idő alatt elért haladását.”



A mű még mindig nagyon jó állapotú. Kiadói, festett, aranyozott, dombornyomással díszített, félbőr díszkötésben 1906. augusztus 28-án került a család könyvtárába. Lásd címoldal bal alsó sarka!




Helikon Kastélymúzeum - Kezdőoldal English Deutsch