Információk - Hírek

A hónap könyve


2017. december 04. 00:00




December


 


KITAIBEL Pál (1757–1817) (botanikus, orvosdoktor, kémikus)

WALDSTEIN Ferenc Ádám (1759–1823) (wartenbergi gróf, udvari kamarás)


Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae / Pauli Kitaibel, Francisci Waldstein [Wien] : Typ. Schmidt, [1799]-1812. 1–3. vol. : ill. ; 47 cm


1. vol. [1799.] [4], XXXII, 104 p., 100 t.

2. vol. 1802. [2], XXXII, 105–221. p., 99 t.

3. vol. 1812. [4], 223–310. p., 79 t.


Lelőhely: HK ScNat. 1.


 


Az év folyamán könyvtárunk számos olyan becses darabját mutattuk be Kedves Olvasóinknak, amelyek jeles évfordulókhoz kötődnek. Most sem teszünk másképp, hiszen a „magyar Linné”-ként is aposztrofált Kitaibel Pál halálának 200. évfordulója kapcsán egy újabb becses darabot lapozunk fel.


A magyar természettudomány egyik legkimagaslóbb alakja összegyűjtötte és leírta a történelmi Magyarország növényeit, kőzeteit és ásványvizeit. Kora természettudományának szinte minden ágában dolgozott. A botanika, a „szeretetreméltó tudomány” munkásságában a legjelentősebb helyet foglalta el.



Az egykori Sopron vármegyei Nagymartonban (Ma Mattersburg) született. Élete a jómódú szülők házából a nagymartoni, soproni és győri iskolák elvégzése után a papi pálya felé irányult, de betegeskedése miatt a budai egyetem jogi, majd orvosi karába lépett át. Kiváló tehetsége és szorgalma miatt negyedéves orvostanhallgatóként ő volt az első adjunktus, de nem vált gyakorló orvossá.


Eleinte főleg kémiával, ásványtannal foglalkozott, majd a munkaköréhez tartozó botanikus kert gondozása és bővítése során a növénytannal is. Az 1790-es évek végétől tervezett gyűjtőutakra indult az ország egész területén. 1802-ben kapta meg az egyetemi tanári címet.


1807-ben kinevezték a Füvészkert igazgatójává. Nagy lelkesedéssel látott az egyetemi botanikus kert növényanyagának gyarapításához. Élő anyagot és magokat gyűjtött, folyamatosan rendezte és bővítette a herbáriumot. Mintegy 180-ra tehető azoknak a növényfajoknak a száma, amelyeket az akkori Magyarország területén megfigyelt.


1792 és 1816 között – Erdély kivételével – az egész Magyarországot beutazta, bejárta, miközben kb. 20 000 km-nyi utat tett meg, a kor viszonyainak megfelelően kocsival és lóháton, a hegyekben pedig gyalog. A terepen eltöltött napok száma – naplóinak tanúsága szerint –1247 volt. Utazásairól pontos naplót vezetett, ám az 1804 utáni naplói sajnos még ma is kiadatlanok.


1799-ben járt Keszthelyen és Hévízen is Festetics I. György vendégeként. Későbbi levelezésük során számos ritka magot küldött a kastély számára, többek között tőle származik az a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), amely a könyvtár déli szárnyánál ma is látható. Hévízi útja során írta le a tavat, annak növény- és vízivilágát, az ott található lápi vegetációt, s a vizet.



Az 1806-ra tervezett útját már nem tudta valóra váltani, mert ebben súlyos betegsége megakadályozta. Ízületi bántalmaira Parádon és Balatonfüreden keresett enyhülést. Gyógykezelései közben foglalkozott a gyógy- és ásványvizek elemzésével. A megérdemelt pihenést azonban sokáig nem élvezhette, mert betegsége súlyosbodott. 61 éves korában hunyt el.


Sírkövén a következő olvasható:


Magyarország flórájának ritkaságait felkutatta, a hazai föld természetét ismertette, forrásainak titkait felfedte. Nem kevésbé derekassága, szerénysége, erkölcsössége lelki díszévé váltak. Örülj Magyarország, aki ilyen fiút adtál a világnak!”


Sírja sajnos már nem látogatható, a pesti városrendezés áldozatául esett. Nyughelyén ma a Nyugati-pályaudvar vonatai robognak.



Napjainkban nevét középiskolai tanulmányi verseny is őrzi, s a jelenleg forgalomban lévő 20 forintos pénzérme hátlapját egyik virága, a magyar nőszirom díszíti.


Fő műve a „Magyarország ritka növényeinek leírása és képei” címmel 1799–1812 között Bécsben jelent meg latin nyelven, 3 kötetben, 200 példányban. 280 kézzel festett ábrát tartalmaz. A hazai botanika korszakalkotó teljesítménye volt. Határainkon túl is ez az elsőként ismertté vált magyar természetrajzi munka.


Legfőbb segítőtársa és barátja gróf Waldstein Ferenc Ádám természettudós volt, akivel 1795-ben ismerkedett meg. Kitaibel botanikai utazásainak hű kísérője volt. Ő végezte a szerkesztéssel és kiadással kapcsolatos munkákat.



Mindhárom kötet barokk bőr kötésben, aranyozott gerinccel, korához képest nagyon jó állapotban van!




Helikon Kastélymúzeum - Kezdőoldal English Deutsch