Információk - Hírek

A hónap könyve


2018. január 08. 00:00




SZABÓ Dezső (1879–1945) (író, kritikus, publicista)


A herceg Festetics-család története. Budapest : Franklin-Társulat, 1928.


398, [2] p., 1 t. :ill. ; 26 cm


 


Lelőhely: HK HistHung. 1567


 


A korábbi évek gyakorlatát folytatva idén sem hagyjuk magukra Kedves Olvasóinkat! Olyannyira nem, hogy az év folyamán a 250 évvel ezelőtt – 1768-ban – elhunyt, 1739-ben Keszthelyen otthonra lelő, kastélyépíttető Festetics Kristófra emlékezünk.



Megpróbálunk minden hónapban újra és újra olyan értékes, ritkaságnak számító dokumentumot (könyvet, aprónyomtatványt stb.) bemutatni, amely valamilyen módon kapcsolódik az „első keszthelyi Festeticshez”. Sőt! Az év folyamán kamarakiállítással is szeretnénk adózni emlékének!


Az alábbiakban Kristóf gazdag, tartalmas életéről olvashatnak, akinek első és eddigi utolsó életrajzát Szabó Dezső 1928-ban írta meg a többi családtagéval együtt.



A család keszthelyi ágának megalapítója nagybirtokszerző és családját az arisztokrácia szintjére emelő köznemesek közé tartozott. Egyike azon keveseknek, akik a 18. században hitbizományt alapítottak.


Kristóf 1696. július 22-én Ságon (napjainkban Simaság) született. Apja Festetics II. Pál, aki ekkor már 57 éves volt, így írt fia születéséről:


1696. július 22-én Mária Magdolna napján adta Isten Kristóf fiamat, nappal 10 óra tájban, bika jegy alatt, mikor a nap oroszlán jegyében volt. Kit Isten éltessen maga neve dicsőségére, nyomorodott hazánk javára s királyunk hűségére, úgy kívánom.”


Az idős apa megkülönböztetett szeretettel bánt legkisebb gyermekével, és az összes gyermeke közül egyedül vele állt mindig olyan jó viszonyban, amit soha semmiféle vita, nézeteltérés nem zavart meg. A fiú édesapjával élt annak utolsó órájáig Sopronban. Itt végezte el a gimnáziumot, majd Nagyszombatba ment tanulni.


Nagyon meg volt elégedve szeretett fia gondoskodásával, ezzel kapcsolatosan megható sorok olvashatók Pál 1720. február 23-án kelt végrendeletében:


Kristóf fiam mindez napig velem tűr, vénségemben ő lévén pálcám, kihez támaszkodhatom s hiszem ezután is, míg Isten engemet életben tart, nem hogy el gyámoltalan, erőtlen voltomban, engedelmességgel leszen, valamint jó fiú szokott atyjához lenni. … kívánom, Istennek sok szép áldási maradjanak rajta, éljen Istennek dicséretére, királyunk hűségére s édes hazájának igazán való szolgálatára. Csak azon kérem s intem, könyörögjön az Úr Istennek, adjon neki jó házastársat, ki lelke idvességére s szíve vigadalmára legyen s vén fejemnek is vigasztalására. Csak érhetném és láthatnám.”


Mivel apja halála után már nem kötötték le annyira a családi ügyek, a közigazgatásban vállat szerepet. Vármegyei és országos szinten is fontos politikai tisztségeket töltött be. Országgyűlési követ volt az 1722-23-as, valamint az 1728-as diétán. 1736-ban III. Károly kinevezte a Helytartótanács tanácsosai közé, 1744-ben pedig a Hétszemélyes tábla, a legmagasabb szintű bírói testület bírája lett.



Mária Terézia aranysarkantyús lovaggá ütötte; testvérével, Józseffel együtt pedig 1746. augusztus 11-én apostoli királynénktól megkapta a „tolnai” előnevet.


Az 1730-as években 24 000 forintért megvásárolta gersei Pethő Zsigmond keszthelyi részbirtokát. Majd miután Zsigmond fiúutód nélkül elhalálozott, 1739-ben teljes egészében kezébe került a birtok, amely a család legjelentősebb birtokközpontjává vált. Alig egy évtized múlva, 1745-ben hozzákezdett kastélyának megépítéséhez, amely majd 200 éven keresztül volt meghatározó jelentőségű hely a család életében.


Keszthely fejlődése érdekében 1754-ben 200 forintot adott a ferences batároknak gyógyszertár alapítására. (Érdekesség, hogy egy 1746-os hivatalos összeírás szerint Erdély kivételével Magyarország területén csak 30 nyilvános és két szerzetesi gyógyszertár működött.)


A gyógyszertár egykori életéről Fejér György keszthelyi születésű tudósunk önéletrajzában írja, hogy kisdiák korában, az 1770-es években megrühesedett. Betegségéből „gondos anyám és Camillus fráter, a barátok zárdájának orvosa, kenőcseik által” gyógyították meg.


Az első keszthelyi kórházat is ő alapította 1759-ben. Ez az „Ispotály” egyébként a mai Kastély utca 2. számú ház helyén működött. Kettős feladatköre volt: egyrészt a betegek gyógykezelése, másrészt otthont adott a szegény sorsú, munkaképtelen öregeknek is.


Számos iparost telepített le Ausztriából és Morvaországból: kőműveseket, gerencséreket, bábos mestert, kőfaragókat stb.


A város környéki falvakban (Balatongyörök, Balatonkeresztúr) templomokat építtetett. A Fő téri gótikus ferences templomunk két barokk tornya, a barokk főoltár is neki köszönhető.


Megvetette a napjainkban is felbecsülhetetlen értéket képező nemzeti kincs: a főúri magánkönyvtár alapjait.


Bivalyokat alkalmazott a Hévízi-tó lefolyócsatornájának tisztítására.


Mezőszegedi Szegedy Judittal 1721-ben kötött házasságából hét gyermek született: öt leány és két fiú. Birtokaiból két hitbizományt alapított, a keszthelyit az idősebb fiúra, Pálra hagyta, a somogyit pedig Lajos kapta.


Sopronban hunyt el 1768. február 25- én, de kívánsága szerint Keszthelyen temették el a már oly sokszor említett ferencesek templomának kriptájában.




Helikon Kastélymúzeum - Kezdőoldal English Deutsch