Információk - Hírek

A hónap könyve


2019. augusztus 01. 00:00

Augusztus


 


Búza-kalász-koszorú, mellyel Jó'[z]sef … Magyar Ország nádor-ispánnyának, Midőn tőle Felséges kegyességgel látogattatnék, tisztelkedik A ’keszthelyi Georgikon : 1801. Eszt[endő] Kis-Aszszony Hav. 23dikán Stärk Peter, Keszthely Muzsika-Oskola tanitója által

[Wien] [Bécs] Bétsben : Täubel Christian Gottl[ieb], 1802. [5] p. ; 20 cm


Lelőhely: Misc. 29/12

Misc. 80/4


A keszthelyi mecénás gróf, Festetics I. György halálának bicentenáriumi évfordulója alkalmával az idei évben az általa alapított könyvtár olyan becses, méltán kuriózumnak nevezhető könyvtári dokumentumait igyekszünk bemutatni a teljesség igénye nélkül Kedves Olvasóinknak, amelyek szorosan kapcsolódnak a főúr személyéhez.




A most bemutatott „örvendező ének” József nádor keszthelyi látogatása alkalmával került a nagyközönség elé; pontosabban 1801. augusztus 23-án lett előadva.

Habsburg József (1776–1847), az 1835-ig uralkodó I. Ferenc császár, magyar király testvéröccse 1796-tól haláláig volt Magyarország nádora;.





A magyarok iránti szeretete és a reformkori Magyarország fejlesztéséért kifejtett történelmi léptékű érdemei miatt „a legmagyarabb Habsburg” megtisztelő néven emlegették és emlegetik a mai napig is.

Dióhéjban a nádori látogatásról: 1801. július 8-án gróf Szapáry János levelében arról tájékoztatta Festetics grófot, hogy a nádor Velencéből jövet meg kívánja tekinteni Festetics új mezőgazdasági iskoláját, a Georgikont.

A látogatás fénypontja minden kétséget kizáróan a „georgikoni szántás” volt. A nádor római felső palástban megfogta az eke szarvát és néhány barázdát szántott. Az ünnepi szántásban az ekét nemzeti színűre festették. Udvarmestere, Szapáry gróf vitte az ostort, György gróf pedig az ökröket vezette.





Az ünnepélyre a már említett énekkel készültek a mecénás gróf által alapított keszthelyi zeneiskola növendékei Stärk Péter iskolai tanító vezetésével. A művet ő maga írta. Nyomtatásban már a nádor látogatásakor elkészült magyar és német nyelven, de kiadására csak 1802-ben került sor Bécsben.





A zeneszerző életéről vajmi keveset tudunk; a zeneiskola első tanáraként tevékenykedett. Feladatai közé tartozott, hogy ünnepélyes alkalmakra üdvözlő darabokat komponáljon és azokat az iskola növendékeivel közösen előadja.

A vers tíz szakaszból áll. Négy szólamra és 15 hangszerre lett megzenésítve. Az akkori kor elvárásainak megfelelően barokk stílusban dicsőíti a nádort.



Az egyik strófa így hangzik:


„Jó'sefünk-

Hunnia szerelme, édes reményünk

Örvendezzünk!

Eggy Felséges Királyi Vér,

Georgikonunkba bétér:

Hintsünk ágot,

Gyöngy-virágot.”


A néhány oldalas mű még mindig nagyon jó állapotú: jól olvasható.




 



Helikon Kastélymúzeum - Kezdőoldal English Deutsch