Információk - Hírek

A hónap könyve


2020. október 06. 00:00

Október


„Emlékezzünk régiekről a Helikon Könyvtár kincseivel” címmel 2020-ban egy új sorozatot indítunk útjára. Célunk, hogy hónapról hónapra a 20-as szám bűvöletében kerek évfordulókat, évfordulós személyeket, irodalmi, történelmi, művészettörténeti eseményeket kapcsoljunk össze könyvtárunk megszámlálhatatlan értékes dokumentumával: könyvvel, folyóirattal, kottával, térképpel etc.

Nem titkolt szándékunk az, hogy virtuális világunk (2020-as évek) eszközeinek használata közepette tudjunk nyomtatott, kézbe vehető, jól olvasható, már-már relikviának számító könyvtári anyagot Kedves Olvasóink elé tárni!


450 évvel ezelőtt, 1570. október 7-én született Váradon (ma Nagyvárad) a magyar nyelvű hitvita- és prédikátorirodalom egyik, ha nem a legkiemelkedőbb alakja, az ellenreformáció és a katolikus irodalom legnagyobb formátumú művelője, Pázmány Péter.

Elévülhetetlen érdeme a mai irodalmi nyelv megteremtése, s mint a szó mesterét, a „magyar bíboros Cicero” jelzővel tisztelte meg nemzete. Munkáinak száma kb. harmincat tesz ki.

Ars poeticája: „Nekünk nem hímes szók, hanem erős valóságok kellenek!”



Kálvinista családban nevelkedett, majd édesanyja halála után Kolozsvárra küldték tanulni. Az ottani jezsuita szellemiségű gimnázium tanulója lett az 1580-as évek közepén. Ekkor vált katolikus vallásúvá. Tanulmányai során magas szintű műveltséget, széles körű nyelvtudást szerzett. Nem sokkal később, 1588-ban felvételét kérte a „Jézustársaságba”. Később tanult Krakkóban, majd Bécsben is. 1596-ban tanulmányit befejezve Rómában pappá szentelték.


Életrajzának és munkásságának kutatói szerint tehetségének köszönhetően versengett érte a szószék és katedra is. A szószéket választotta; Forgách Ferenc nyitrai érsek lett a „mentora”. Az ifjú Pázmányban ő látta meg először a hitvitázó tehetséget. Megbízta azzal, hogy „vegye fel a harcot” a protestáns prédikátorokkal szemben. Tevékenységével a 17. század elején gyakorlatilag ő tette le a kibontakozó hitvitázó irodalom alapjait.


Gazdag és termékeny élete 1637. március 19-én ért véget. Pozsonyban az általunk is ismert koronázó templomban, a Szent Márton-dómban temették el egyszerű szerzetesi ruhában. Sírját 2010. januárjában találták meg.


A keszthelyi Festetics család könyvtárában Pázmány Péter munkái is szép számban megtalálhatóak. Munkái közül most a legjelentősebb és a legnagyobb hatással bíró munkáit szeretnénk bemutatni dióhéjban Kedves Olvasóinknak!


Elsőként az 1629-ben Pozsonyban megjelent munkáját említjük meg. E becses darab a tridenti zsinat határozatainak végrehajtására és a magyarországi ellenreformáció megszervezésére Pázmány Péter által Esztergomban összehívott katolikus zsinat határozatai. A kötet a zsinati aktákon kívül a jeles szónok dolgozatait, valamit az első magyarországi kolostorjegyzéket is tartalmazza.



Az egyházi év vasárnapjaira és fő ünnepeire írott beszédeket tartalmazó munkája szintén Pozsonyban jelent meg 1636-ban. Jellegzetessége, hogy egy-egy ünnephez gyakran két különböző prédikációt írt; az egyiket a műveltebb, tájékozottabb hallgatóság, a másikat a kevésbé iskolázott nép számára. Kiváló mintául szolgált a katolikus papoknak, akik így nagyobb hatékonysággal tudták térítő tevékenységüket végezni.



Érdekesség, hogy Pázmány Péter maga több mint harminc főúri családot térített vissza a katolikus hitre: Erdődyeket, Pálffyakat, Hallerekt etc. Ő vezette vissza az egyházba többek között Zrínyi Györgyöt, vagy Bethlen Gábor özvegyét, Brandenburgi Katalint is.



Mint a katolikus egyház feje (1617-ben szentelték fel püspökké), mindent követ megmozgatott, minden eszközt felhasznált arra, hogy a protestantizmus térhódításának útját állja, azt gyengítse.



Legkiemelkedőbb munkája, a Kalauz – „Hodoegus. Igazsagra-vezerlö Kalauz” – három kiadást ért meg: 1613-ban, 1623-ban és 1637-ben. Megírása hosszú évek munkájának eredménye volt. 15 könyvre tagolódik. Jelentősége abban áll, hogy szerzője ebben a munkájában foglalata össze magyar nyelven azt a tudásanyagot, amely korábbi írásaiban már napvilágot látott.

Célját így fejti ki az előszóban:

„De mivel nekünk, a Christus juhai óltalmára rendelt személyeknek, nem bőrünkben, hanem lelkünkben jár, hogy az igazság-mellett kitámadgyunk, az isteni tudományért bajt állyunk, a bárány bőrrel béllelt farkasok-ellen mind nyelvünkel, mind szeges írásunkal vitézkegyünk...”


A most bemutatott unikális darabok könyvtárunk „Régi Magyar Könyvtár” szakcsoportjának féltve őrzött kincsei.




Helikon Kastélymúzeum - Kezdőoldal English Deutsch