Információk - Hírek

A hónap viselete – divat a Festetics-kastélyban


2017. május 04. 00:00

Egy „elegáns, disztingvált” úr – Festetics (II.) Tasziló


A 2017-es évben a Festetics család tagjait ábrázoló portrék segítségével végigkövetjük a kastélyhoz kapcsolódó történelmi korok divatját. Ehhez minden hónapban kiválasztunk egy arcképet, és az ábrázolt személy viseletén keresztül megismerhetjük az öltözködési stílusokat.


Május hava a Festetics család tagjai közül leginkább Festetics (II.) Taszilóhoz kötődik, aki 1850. május 5-én született és 1933. május 4-én halt meg. Számos portré található róla a kastély kiállításán, köztük két háromnegyed-alakos arckép, amelyek egy-egy jellemző korabeli férfiöltözetet mutatnak be. A díszmagyar ruhás Taszilót ábrázoló kép júniusi témánk lesz, májusban egy másik festményt választunk, amely bepillantást nyújt a 19. század második felének férfidivatjába.


Festetics (II.) Tasziló 1883 és 1887 között építtette át keszthelyi kastélyát, amely ekkor nyerte el végleges formáját. A befejezés évében, 1887-ben készült Angeli Henrik portréja a kastély uráról, csakúgy, mint a februárban már megismert báli ruhás arckép feleségéről, Mary Hamiltonról.


 


1. kép: Angeli Henrik: Festetics (II.) Tasziló 


A festményen Tasziló, ahogyan a korabeli sajtó jellemezte, „elegáns, disztingvált” úrként jelenik meg. Álló alakban ábrázolta a festő, hosszú fekete kabátban, bal kezében kesztyűt és cilindert tartva, jobb kezével asztalra támaszkodva. Ruházata a 19. század második felének jellemző összeállítása.


A 19. század második felének öltözködését nagyban meghatározta az iparosodás, amely révén a társadalom számos rétege számára elérhetővé vált a divat. A fonás és szövés gépesítése, majd a varrógép feltalálása lehetővé tette a konfekció megjelenését.


A 19. század közepének, második felének férfidivatjára elsősorban angol példák hatottak. A férfiak a foglalkozásuknak és a társasági alkalomnak megfelelő ruhákban jártak, amelyek általában szürke, barna vagy fekete színűek voltak. A kabáttípusok közül eleinte a Festetics (II.) Taszilón is látható hosszabb fazonú kabátok voltak jellemzőek, mint a gérokk és a frakk, amelyek már a 19. század első felében is népszerűek voltak.


 


2. kép: A Férfidivat-közlöny divatképe 1858 májusából (Férfidivat-közlöny. Nyári illetmény. Pest, 1858.) 


A gérokk 1800 körül alakult ki. Többnyire sötét színű, térdig érő kabát, amely a 19. század közepétől kétsoros gombolású. A derék alatt elöl egymásra boruló szárnyrészekkel készült. Nappali öltözetként viselték.


 


3. kép: Gérokk szabásmintája 1858-ból, „egyenes állásu közép magas, kövér termetre” (Férfidivat-közlöny. Nyári illetmény. Pest, 1858.) 


A frakk már a 18. század közepén megjelent. Elöl rövid, hátul két szárnyból áll. Előkelő utcai viseletként és társasági öltözékként is hordták, a 19. század közepétől viszont kizárólag alkalmi ruhának számított.


 


4. kép: Frakk szabásmintája 1858-ból, „karcsu termetre” (Férfidivat-közlöny. Nyári illetmény. Pest, 1858.) 


A 19. század második felében a hétköznapi viseletben a gérokkot és a frakkot a kényelmesebb zsakett váltotta fel. A csíkos nadrággal kombinált gérokk és a fehér mellénnyel viselt frakk alkalmi öltözetté vált. A zsakett rövidebb, combig érő, kissé karcsúsított kabát, egysoros záródással. Elöl ferdén lekerekített, ahogy a frakk egyik típusa is. A zakó a zsakett változataként keletkezett. Már egybe van szabva, azaz nincs derékvarrása vagy rátett szárnyai. 1860 körül jelent meg az öltöny: azonos színű és anyagú nadrág, zakó és mellény együttese.


A különböző kabáttípusok fontos kiegészítője az ing, amely általában fehér. A kabát alól Festetics (II.) Tasziló portréja esetében csak a kézelő és a gallér látszik ki. A keményített vászonból készült, sarkával kihajtott gallérhoz általában vékony nyakkendőt vagy széles selyem nyakkendőt viseltek. A kiegészítők közül a frakkhoz és a gérokkhoz viseltek a férfiak cilindert, de az öltözet számos egyéb tartozéka között szerepelt a nyakkendőtű, a kézelőgomb, a pecsétgyűrű, a láncon függő aranyóra, a kesztyű, a sétapálca vagy az esernyő.


Festetics (II.) Tasziló kezében tartja cilinderét, a kemény, magas, lapos tetejű, henger alakú kalapot, amely az előkelő megjelenés elengedhetetlen kelléke volt. A cilinder neve a görög nyelvből ered, jelentése: henger. Magyar elnevezése kürtőkalap. A cilinder a háromszögletű kalapot váltotta fel a 18. század végén. A francia forradalmárok körében vált először népszerűvé, akik az egyszerűség jelképét látták benne. Emiatt ezt a kalaptípust a forradalmi eszmékkel azonosították. A cilinder minden társadalmi osztály számára elérhető volt kezdetben, később azonban előkelő viseletté vált, különösen Angliában, ahol a frakk kiegészítőjeként hordták.


 


5. Festetics (II.) Tasziló és fia, Festetics (III.) György a lóversenypályán zsakettben és cilinderben 


Angliához fűződik egy a cilinderrel kapcsolatos legenda is, amely szerint 1797. január 15-én, a történelem során először egy angol úriember London utcáira merészkedett saját tervezésű kalapjában, egy cilinderben. Már a magas és fényes kalap megjelenése is azt sugallta, hogy viselőjének célja a gyengébb idegzetűek megfélemlítése volt. A beszámolók szerint a szokatlan látvány nagy riadalmat keltett: több hölgy elájult, a gyerekek sikoltoztak, a kutyák vonítottak, és a tömeg eltaposott egy gyereket, akinek eltört a keze. A botrányt okozó urat a rend őrei elkapták, a polgármester elé vitték, és rendzavarásért pénzbírságra ítélték. A vádlott azzal védekezett, hogy nem sértett törvényt, hiszen csak azt a jogát gyakorolta, hogy saját maga által tervezett fejfedőben jelenhessen meg, amely jogot tudomása szerint egy angol polgártól sem lehet megvonni.



Helikon Kastélymúzeum - Kezdőoldal English Deutsch