Információk - Hírek

A hónap viselete – divat a Festetics-kastélyban


2017. augusztus 01. 00:00




A hónap viselete – divat a Festetics-kastélyban


Festetics Lászlóné Josephine von Hohenzollern-Hechingen és az empire női viselet


A 2017-es évben a Festetics család tagjait ábrázoló portrék segítségével végigkövetjük a kastélyhoz kapcsolódó történelmi korok divatját. Ehhez minden hónapban kiválasztunk egy arcképet, és az ábrázolt személy viseletén keresztül megismerhetjük az öltözködési stílusokat.


1811. augusztus 31-én kötött házasságot Festetics László gróf és Josephine von Hohenzollern-Hechingen hercegnő Hechingenben, Hohenzollern-Hechingen hercegség fővárosában. A kastély kiállításán a kék szalonban két portré is található Josephinéről, így az esküvőre emlékezve augusztusban az ezeken látható ruhákat mutatjuk be.


  


1. kép: A kék szalon Josephine von Hohenzollern-Hechingen arcképeivel


A kék szalon a kiállítás egyik legegységesebb terme. A bútorok és a dísztárgyak nagy része empire stílusú. Az empire stílus hivatalosan nagyon rövid ideig, 1799-től 1815-ig tartott Franciaországban, de gyorsan nemzetközi divat lett, és egész Európában azonos jegyeket mutatott. Hatása kb. 1830-ig érvényesült. Nevét (empire = császárság, birodalom) Napóleonról kapta, aki császárságának példaképéül a római császárságot tekintette, és a római császárkor művészeti stílusát kívánta utánozni. Az empire bútorokon közvetlenül, változtatás nélkül alkalmazták az antik római formákat, egyrészt építészeti tagozatokat, másrészt az egyéb jellemző római (és Napóleon egyiptomi hadjáratát követően az egyiptomi művészetből származó) díszítőelemeket: szfinxeket, griffeket, oroszlánlábakat, hermákat (emberi felsőtestben végződő pilléreket) stb.


Az empire stílus Festetics László fiatalkorában, a 19. század elején volt divat a magyar bútorművészetben is. Apja, Festetics (I.) György a századfordulón bővíttette ki kastélyát. A megnövekedett épületbe új bútorokat is be kellett szerezni. A korban népszerű XVI. Lajos-stílus (klasszicizmus) mellett az empire-t is alkalmazta kastélya berendezéséhez. Kapcsolatban volt a kor legjelentősebb magyar empire bútorkészítő mesterével is, Vogel Sebestyénnel, aki éppen akkor alapította meg az első magyar bútorgyárat mostohaapjával, Kerner Antallal, amikor Festetics (I.) György Kerner Antalnál készíttetett „udvarló szoba” berendezést fia, László számára. György hálószobájában volt egy empire stílusú csónak alakú ágy, amelyet a család későbbi generációi a kastély különböző pontjain helyeztek el. Ahogy ez az ágy, úgy az empire bútorzat nagy része is eltűnt a kastélyból. Ma csak a kék szalon idézi fel az egykori kedvelt stílust.


  


2. kép: Festetics (I.) György egykori csónak alakú ágya az északi szárny lépcsőházában a 20. században


A kék szalon berendezési tárgyaihoz illően az ott lévő festmények is az empire korát jelenítik meg. Különösen igaz ez Josephine von Hohenzollern-Hechingen két arcképére, amelyeken László felesége empire stílusú ruhát visel. Az 1810-es évek végén készült képek C. Sales és Johann Peter Krafft alkotásai.


  


3. kép: C. Sales: Josephine von Hohenzollern-Hechingen arcképe (1817)


A szoba közepén lévő, háromnegyed alakos portrén mély, szögletes nyakkivágású, rövid, húzott ujjú, szűk felsőrészből és a mell alól induló, elöl szűk, hátul bő szoknyarészből álló piros ruha látható. A ruha aranyhímzéssel és gyöngyökkel gazdagon díszített. Az öltözéket kiegészíti egy hármas gyöngysor, karkötők, hosszú kesztyű és legyező, valamint egy fátyollal kombinált, koronaszerű fejdísz.


  


4. kép: Johann Peter Krafft: Josephine von Hohenzollern-Hechingen arcképe (1819)


A jobb oldali festmény mellkép, így csak a fehér ruha felső részét mutatja: a széles, ugyancsak szögletes kivágású és húzott, rövid ujjú, testhezálló mellrészt. A keskeny, mell alatt elhelyezett övvel elválasztott szoknyának csak a teteje látható. A nyakkivágást és az ujjak alját csipke díszíti. A ruhát fehér gyöngysor egészíti ki.


A francia forradalom után jelentős változások történtek az öltözködésben. A női divat mintaképe az ókori viselet lett, amely egyszerűségével és kényelmességével a természetességet jelképezte. A női ruhák formája az ókori görög ruhákét követte. A francia hölgyek könnyű, ujjatlan vagy rövid ujjú ingruhát hordtak télen-nyáron. A derékvonal felkerült a mell alá. A nagy kivágás és a derék is gazdagon redőzött volt. A ruhák többnyire fehér színűek voltak, és vékony, áttetsző anyagból készültek. Fűzőt – a természetesség és kényelem jegyében – nem hordtak. A ruha alatt csak egy testszínű trikó volt, amely az átlátszó anyagok miatt és a hideg ellen volt szükséges. Télen kasmírsálat tekertek magukra, és hosszú, akár könyök fölé érő kesztyűvel egészítették ki az öltözéket.


  


5. kép: Madame Récamier muszlinruhában – François Gérard: Juliette Récamier, (1805 körül); Musée Carnavalet, Párizs

(A kép forrása:

https://fr.wikipedia.org/wiki/Juliette_R%C3%A9camier#/media/File:JulietteR%C3%A9camierG%C3%A9rardCarnavalet.jpg)


Ahogy az empire stílus minden művészeti ágban Napóleon keze nyomát viseli, úgy az öltözködésre is közvetlenül hatott a francia császár. Az indiai eredetű muszlin és batiszt voltak ekkor a francia nők körében a legnépszerűbb anyagok, bár kevéssé voltak praktikusak vékonyságuk miatt. A hölgyek mégis minden körülmények között hordák őket, nem vigyázva egészségükre, így a téli bálok után akár még tüdőgyulladást is kaphattak, amelyet „muszlinbetegségnek” is neveztek ekkor. Napóleon volt az, aki végett vetett ennek a káros divatnak azzal, hogy – természetesen gazdasági okokból – betiltotta az indiai muszlin és batiszt behozatalát. Így francia gyártmányú anyagokra volt szükség, ezért ez a lépés jelentősen hozzájárult a lyoni selyemgyártás fellendüléséhez. Ez az egyik oka annak, hogy az empire divatban ismét megjelentek a vastagabb, nehezebb – ugyanakkor fényűzőbb és színesebb – anyagok: a bársony, a taft vagy a brokát.


Az empire női ruhákon a derékvonal emelt maradt. Ezt a megoldást ma is empire szabásnak nevezik. A nehezebb anyagok miatt a ruhák szabása is megváltozott. A mellrész nem volt már húzott, hanem keskenyre szabott, testhezálló lett. A mély kivágást gyakran csipkegallér hangsúlyozta. Az ujjak többnyire maradtak rövidek, buggyosak. A szoknya szűkebb, merevebb lett. Elöl lapos, egyenes vonalú volt, csak hátul volt redőzött.


A nagy dekoltázsok miatt többsoros nyakláncokat viseltek a hölgyek, de egyéb ékszereket is: karpereceket, gyűrűket, fülbevalókat. A hajviseletek antik mintákat követtek. A görög hullámok vagy a római göndör fürtök voltak divatosak, ugyanakkor különféle hajdíszeket és fejfedőket is hordtak: csipke-, szalag- és tolldíszeket, diadémot, turbánt, vagy éppen kalapot.



Helikon Kastélymúzeum - Kezdőoldal English Deutsch