Információk - Hírek

Emlékezzünk régiekről a Helikon Könyvtár kincseivel


2020. február 03. 00:00

Február




„Emlékezzünk régiekről a Helikon Könyvtár kincseivel” címmel 2020-ban egy új sorozatot indítunk útjára.


Célunk, hogy hónapról hónapra a 20-as szám „bűvöletében” kerek évfordulókat, évfordulós személyeket, irodalmi, történelmi, művészettörténeti eseményeket kapcsoljunk össze könyvtárunk megszámlálhatatlan értékes dokumentumával: könyvvel, folyóirattal, kottával, térképpel etc.


Nem titkolt szándékunk az, hogy virtuális világunk (2020-as évek) eszközeinek használata közepette tudjunk nyomtatott, kézbe vehető, jól olvasható, már-már relikviának számító könyvtári anyagot Kedves Olvasóink elé tárni!



230 éve, 1790. február 20-án tuberkulózisban elhunyt II. József német–római császár, magyar és cseh király. A „kalapos király” jelzővel illetett uralkodó megítélése halála óta mind a mai napig vita tárgyát képezi, és valószínűleg sokáig fogja is még. Az „országromboló király” képtől egészen a „feudalizmussal harcoló hős császárig” találkozhatunk vele.


Talán érdemes pár szóban felvázolni, hogy minek és kinek is köszönhető a már említett, és a mai kor embere számára is ismert „kalapos király” jelző!


Az akkori kor egyik jelentős magyar költője, Ányos Pál (1756–1784) pálos szerzetes „Kalapos király” című 1782-1783 folyamán íródott versciklusában ezt olvashatjuk:


   „Iszonyu hatalom! - még ez nem volt nálunk,

   Hogy korona nélkül lett volna királyunk. ...”


Az ifjú uralkodó 1780. november 29-én követte édesanyját, Mária Teréziát a trónon. Saját elhatározásából lemondott arról, hogy magyar királyként Szent István koronájával megkoronáztassa magát. Azt Bécsbe vitette, majd csak a „nevezetes tollvonás” intézkedései közepette szállíttatta vissza Budára. Érdekesség, hogy halála napján, 1790. február 20-án érkezett a koronát szállító hajó Komáromba.


II. József élete utolsó éveiben a török ellen indított háborút az oroszok oldalán, de a hadműveletek nem hoztak sikert, ráadásul a császár a frontról súlyos betegen tért haza. Birodalma forrongó katlanra emlékeztetett, a kudarcok csak még inkább szították az elégedetlenség tüzét. Halálos ágyán, a kórtól meggyötörve, 1790. január 28-án egy tollvonással valamennyi rendeletét visszavonta, kivéve a jobbágyságról, a vallási türelemről és a lelkészállításról szólókat.



Mostani bemutatónk során a gróf Festetics Pál (1722–1782) által létrehozott és folyamatosan gyarapított nagyon, gazdag és értékes metszetgyűjtemény néhány darabját és egy aprónyomtatványt; egy imakönyvecskét mutatunk be. Természetesen mindegyik darab könyvtárunk gyűjteményébe tartozik, és szorosan kapcsolódik II. Józsefhez.


A két, talán a Kedves Olvasók számára is ismert rézmetszetről egy kicsit részletesebben is említést tennénk.



Az egyik II. József lovasszobráról készült. A szoborkompozíciót Franz Anton Zauner (1746–1822) klasszicista szobrász készítette 1795–1807 között. Az emlékmű a II. József császárról elnevezett Josefplatz-on áll. Készítésére a megbízást II. Ferenc császár (1768–1835) adta, akit 16 éves korától II. József császár felügyelete mellett a Hofburgban neveltek. Mintául a római capitoliumi Marcus Aurelius szobor szolgált. A császár a lovon babérkoszorúval a fején, tógában ül. Az ábrázolás a Habsburg Birodalom nagyságára utal.


A szobor felirata az ő legigazabb jellemzése (magyar fordításban):


   „A közjónak élt, nem sokáig, de teljesen.”


A szoborról készült rézmetszetet J[ohann] Merz (?–?) metszette. Rendkívül jó állapotú!



A másik metszet II. Józsefet ábrázolja halálos ágyán, élete utolsó óráiban. Sebastian Mansfeld (1751–1816) osztrák rézmetsző, illusztrátor készítette. A haldokló császár mellett látható háziorvosa, Giovanni Brambilla (1728–1800) neves olasz orvos és katonai sebész, valamint főlovászmestere és gyóntatója. Hasonlóan a már említett alkotáshoz, ez is nagyon jó állapotban van.




 



Helikon Kastélymúzeum - Kezdőoldal English Deutsch