Információk - Hírek

Emlékezzünk régiekről a Helikon Könyvtár kincseivel


2020. június 03. 00:00

Június


Trianon 100


„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:

Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen.”


Biztosak vagyunk benne, hogy sokan ismerik a Magyar Hiszekegy fent említett pár sorát, melyet nagyszüleink, dédszüleink az 1930-40-es években minden reggel iskoláikban, a tanítás megkezdésekor elmondtak.

100 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én 16 óra 30 perckor a versailles-i kastély parkjában található Nagy Trianon-palota dísztermében írta alá a magyar kormányküldöttség a „Nagy háborút”, az I. világháborút lezáró és egyben a történelmi Magyarország megszűnését jelentő békeszerződést. Az aláírással párhuzamosan a Kárpát-medence magyarok lakta falvaiban, városaiban megkondultak, hosszan zúgtak a harangok.



A trianoni békeszerződés értelmében a történelmi Magyarország területének 2/3-át elvették, mintegy 282 ezer km2 területből 93 ezer km2 maradt, 20 milliós lakossága 7,6 millióra zsugorodott. A hadsereget 35 000 ezer főben maximalizálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget, hazánkat a háborús károk megtérítésére kötelezték. Gazdasági lehetőségeinknek is több, mint háromnegyede le lett szakítva. 20-60 kilométeres szélességben színmagyar és magyar többségű részeket csatoltak az utódállamokhoz. A békediktátum törvényesítette a történelmi Magyarország feldarabolását úgy, hogy elszakították tőle Nyugat-Magyarország egy részét, a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt, az Alföld keleti felének egy részét, a Délvidéket (Bácska, Bánát) és Horvát-Szlavónországot. Elvesztettük többek között Zrínyi Ilona városát, Munkácsot, Mátyás király kincses városát, Kolozsvárt, a magyar szecesszió fővárosát Szabadkát és sorolhatnánk tovább!



A békeszerződés sokkolta az országot, olyan mértékű volt, amely a nemzedékek gondolkodását és magatartását mindennél érzékenyebben befolyásolta. Elutasítása társadalmi érdekké vált, nem volt olyan réteg, osztály vagy csoport, amely hajlandó lett volna a kialakult határokat véglegesnek tartani. A szerződés gyakorlatilag szétzilálta a Kárpát-medencei magyarságot fizikai és szellemi értelemben egyaránt.


A Trianoni béke a történelem egyik legkegyetlenebb és legigazságtalanabb békéje volt, ahogyan azt Henry Pozzi francia diplomata is írta: „… Az erőszak békéi között ez volt a legaljasabb és a legostobább.”




A keszthelyi Festetics családot anyagi értelemben nem érintette a békediktátum, birtoktesteik nem estek elcsatolt területekre. Azonban erkölcsileg őket is mélyen megérintette a kialakult helyzet. Könyvtáruk felbecsülhetetlen értékű gyűjteményében is találhatók olyan munkák, dokumentumok, amelyek ezt a szörnyű, felfoghatatlan traumát dolgozták fel.



Vérző Magyarország címmel az 1920-as évek második felében került kiadásra Kosztolányi Dezső (1885–1936) szerkesztésében az az antológia, amelyben a magyar történelem, irodalom, művészeti közélet jeles személyiségei, tudósok, politikusok írtak a trianoni fájdalomról. Mindannyiuk számára egyértelmű volt, hogy csakis az egykori értékekhez visszatérő, mély hittel átélt és gyakorolt magyarságtudattal lehet segíteni egymáson és az országon. Erős és összetartó nemzetté kell válni.

A szöveggyűjtemény borítóoldalán saját kezű ajánlás olvasható herceg Festetics II. Tasziló (1850–1933) őfőméltóságának.



Lord Rothermere (Sidney Harold Harmsworth 1868–1940) brit sajtómágnás és politikus neve egybeforrt Trianon nevével. 1927-ben látogatott először Magyarországra, ettől kezdve a magyar revízió egyik fő támogatójává vált. Az 1927. június 21-én megjelent, az általa alapított Daily Mail-ben leközölt történelmi nevezetességű cikkével, „Magyarország helye a Nap alatt” címmel indult el az a nemzetközi figyelemfelkeltés, amely Magyarország trianoni békeszerződés utáni helyzetét volt hivatott felvázolni.


Ő volt az is, aki jelentős összeggel támogatta Endresz György és Magyar Sándor óceánrepülését. A Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak) névre keresztelt Lockheed Sirius típusú repülőgép 1931. július 15-én startolt és rekordidő alatt repülte át az Atlanti-óceánt.



Küzdelem Magyarországért című munkája angol nyelven 1939-ben jelent meg Londonban. Az előszót Herczeg Ferenc (1863–1954) író, színműíró, a Magyar Revíziós Liga elnöke írta. A liga 1927 nyarán jött létre, néhány héttel azután, hogy a már említett Lord Rothermere brit sajtómágnás nagyszabású magyarbarát kampányt indított, s többek között a magyar határok etnikai alapú kiigazítását sürgette.



„Szűkebb pátriánk”, Keszthely korabeli hírlapjának 1920. június 13-i (vasárnapi) számában is megemlékeztek a gyászos nap eseményeiről. Álljon itt most néhány sor egy keszthelyi kötődésű, jogtanácsos fiatalember, ifj. Bődy Zoltán verséből:


      „A versaillesi parkra ráborul az este.

      Fekete lepelben uszik a világ…


      Csak rajta, rajta, Napkelet szellemei!

      Hadd érezzen is a francia határ,

      Hogy magyar bosszuért, magyar becsületért

      Mi árva lelkünk harcolni oda jár…”


Kedves Olvasóink határokon innen és túl!


Emlékezzünk! Összetartoztunk, 100 év után is összetartozunk!

 



Helikon Kastélymúzeum - Kezdőoldal English Deutsch