Információk - Hírek

Festetics Kristóf-év – a művészetek tükrében


2018. április 01. 00:00

A kastély legújabb műtárgya:

egy falikárpit Festetics Kristóf korából




A 2018-as évben Festetics Kristóf személyét állítjuk középpontba, aki 250 évvel ezelőtt, 1768. február 25-én halt meg. A Festetics család keszthelyi ágának megalapítójára és a kastély első építtetőjére emlékezve minden hónapban felidézzük a kastély műalkotásain keresztül Kristóf korát.


Március 22-én került sor a kastély legújabb műtárgyának, egy falikárpitnak az átadására, így áprilisi bejegyzésünk a Festetics Kristóf korában készült műalkotást állítja középpontba.


  


1. kép: Az új falikárpit


A nagy bálteremben elhelyezett kárpit a franciaországi Lille-ben készült, a Werniers-műhelyben, a 18. század első felében. Magassága kb. 3 méter, szélessége kb. 5,5 méter. A mű úgynevezett „Teniers-kárpit”, azaz a flamand Teniers festőcsaládhoz, illetve témáikhoz, stílusukhoz köthető.


A Teniers család legjelentősebb tagja ifjabb David Teniers (1610–1690), aki a flamand életképfestészet kiemelkedő alakja. Művein legtöbbször a vidéki élet jeleneteit ábrázolta: a flamand parasztok hétköznapjait és ünnepeit. Fia, David Teniers III (1638–1685) apja stílusában festett, de nem ért el akkora sikereket. Konkrét műveik, illetve témáik, motívumaik megjelentek a szövött kárpitokon, ugyanakkor a 18. században a paraszti élet jeleneteit ábrázoló flamand kárpitokat széles körben, a kartonokat festő művész személyétől függetlenül Teniers-kárpitoknak hívták. A kor arisztokráciája körében az idillinek látott vidéki életet megjelenítő falikárpitok rendkívül népszerűek voltak.


Teniers-kárpitokat főként Brüsszelben készítettek, de a kastélyba került darab készítési helye, Lille is jelentős központ volt. Magas minőségű kárpitok készültek itt Guilleaume (Willem) Werniers műhelyében. Werniers Brüsszelből érkezett Lille-be, és bár a város akkor Franciaországhoz tartozott, műveit a flamand művészet körébe sorolják, a falikárpitok közül pedig az egyik legmagasabb minőségűekként tartják számon. Werniers a jeleneteket körülvevő bordűrök esetében kétféle keretelést alkalmazott: vagy a földművelés eszközeit ábrázolta itt, vagy akantuszleveleket – a kastélyban látható kárpit ez utóbbi kategóriába tartozik.


A keszthelyi Festetics-kastélyban a korabeli leltárak, leírások és fényképek tanúsága szerint voltak Teniers-kárpitok, ha nem is Kristóf kastélyában, hanem a Festetics II. Tasziló által az 1880-as években építtetett északi szárnyban, ahol a báltermeket és a vendéglakosztályokat helyezték el. A kárpitok először Klösz György 1899-es fényképén láthatóak, amely a ma nagy bálteremnek hívott helyiséget mutatja, egyenesen „Gobelin terem” néven. A képen a nagy bálterem falikárpitja látható, illetve bepillanthatunk a mellette lévő kis bálterembe is, ahol két falikárpit fedezhető fel: az egyikből egy jelentősebb méretű részlet látható, a másikból csak két keskeny csík.


  


2. kép: A nagy bálterem Klösz György fotóján

A kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.11.137


Ez a három kárpit alkotta azt az együttest, amiről két évvel később, 1901-ben a Szalon Ujság a Festetics családról és a kastélyról szóló különszámában is említést tett, amikor a legnagyobb műbecsű tárgyak felsorolásánál beszámol róla, hogy a „tánczteremben” van „Tennier által készített három darab remek gobelin” (VI. évf. 22. sz. 1901. november 30. 5. o.). A falikárpitokról utoljára az 1942-es leltár nyújt információt. A Helikon Kastély gyűjteményében lévő gépelt leltárban sajnos nem szerepel a nagy bálterem (akkori első táncterem), viszont a második táncterem, azaz a mai kis bálterem berendezési tárgyai között a 16. oldalon olvashatunk az ott lévő két kárpitról:


gobelin, aratást ábrázolja, 5.8 m. hosszu,


3,6 m. magas


gobelin, mulató és labdázó parasztokat ábrázolja,


4.5 m. hosszu, 3.6 m. magas”


A Festetics-kastély Teniers-kárpitjai a második világháború alatt vagy azt követően eltűntek. A háború végén a kastély északi szárnyában hadikórház működött, majd számos intézmény vagy vállalat használta, amíg ki nem alakították itt a Helikon Kastélymúzeum rendezvényközpontját. A felújítás után a nagy bálteremben megmaradt a magas és széles, stukkódísz nélküli falmező, amelyen egykor a Klösz-fotón látható nagyméretű falikárpit függött. A mezőbe végül négy darab kisméretű gobelint helyeztek el, amelyeket a Helikon Kastélymúzeum elődje, a Helikon Könyvtár 1969-ben a fehér tükörterem eltűnt vagy megsemmisült tükrei helyére szerzett be a budapesti Törley-palotából. Miután sikerült visszaállítani a terem tükrös kialakítását, a kárpitok jobb híján a nagy bálterem üres falára kerültek. Sajnos sem számuk, sem méretük, sem témájuk nem felelt meg az egykori Teniers-kárpitnak, így a terem az épen maradt stukkós mennyezet és falak ellenére sem volt képes tökéletesen megidézni a Festeticsek korát.


  


3. kép: A nagy bálterem a korábbi falikárpitokkal


A Helikon Kastély évekig keresett a nagy bálterem falmezejébe méretben illő, az egykori kárpit témájának megfelelő, vagy a Festetics családhoz valamilyen módon kapcsolódó falikárpitot, míg végül egy Dorotheum-árverésen sikerült megtalálni az ideális darabot. A méreten kívül elsődleges szempont volt a kárpit kora és alkotója, készítője. Az árverési tétel leírásánál a szakértő a 18. század első felére datálta a kárpitot, azaz éppen a Teniers-kárpitok fénykorára, ugyanakkor a két David Teniers-hez, apához és fiához kötötte.


A téma a Teniers család és a többi 17. századi németalföldi életképfestő kedvelt jeleneteiből áll: a sikeres aratás után ünneplő, ivó és táncoló parasztok láthatóak, körülöttük pedig lakóházak, ólak, a szalma és a széna behordása, illetve a háttérben tájkép.


  


4. kép: A falikárpit részlete


A nagy bálterem eredeti falikárpitjáról nincs részletes leírás, az archív fotón azonban felismerhetőek a jelenet fő motívumai: ugyancsak falusi ünnepséget látunk lakomázó és ivó parasztokkal, a jobb oldalon lakóházakkal, a háttérben tájábrázolással. Az egykori kárpiton nyilvánvalóan gazdagabb a jelenet, sokkal több az emberalak, mégis látható, hogy az új falikárpit hű a Festeticsek egykori elképzeléséhez.


A falikárpitot a Miniszterelnökség vásárolta meg a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság számára, amelytől a Helikon Kastély kölcsönkapja a műtárgyat.


  


5. kép: A falikárpit átadása




Helikon Kastélymúzeum - Kezdőoldal English Deutsch