Információk - Hírek

Festetics Kristóf-év – a művészetek tükrében


2018. május 02. 00:00

A barokk kor lakáskultúrája


 


A 2018-as évben Festetics Kristóf személyét állítjuk középpontba, aki 250 évvel ezelőtt, 1768. február 25-én halt meg. A Festetics család keszthelyi ágának megalapítójára és a kastély első építtetőjére emlékezve minden hónapban felidézzük a kastély műalkotásain keresztül Kristóf korát.


Az elmúlt hónapok során több különböző művészeti ágból közelítettük meg Festetics Kristóf – azaz a barokk – időszakát: az építészet, a szobrászat, a festészet, végül pedig a textilművészet egy-egy alkotásán keresztül. Az év hátralévő részében a kastély enteriőrkiállításán található iparművészeti jellegű műtárgyak világába merülünk el, a barokk bútorokat és dísztárgyakat vesszük górcső alá. Mielőtt azonban a konkrét tárgyakra kerülne sor, ebben a hónapban megvizsgáljuk, milyenek is voltak a barokk kor otthonai, legyenek azok akár kastélyok, akár polgári lakások.


A barokk korban megnőtt az otthon értéke, így a lakberendezés is fontosabbá vált a megelőző időszakhoz képest. A helyiségek egységes hatást keltettek, mivel az épület és a belső terek díszítése – a falfestmények, a díszítőszobrászati elemek – összhangban voltak. A bútorok is beleillettek az azokat körülvevő térbe.


  


1. kép: Muraszombat (Szlovénia), a Szapáry-kastély díszterme (Klösz György felvétele; 1895-1899 között)

A kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.12.199


 


Az életszínvonal emelkedése magával hozta a lakóterületnek és a szobák számának a növekedését. A korra jellemző volt a magánélet, az elkülönülés iránti igény. Mind a polgári lakóházakban, mind a kastélyokban különálló helyiségeket hoztak létre a különböző lakófunkciók számára. A felső középosztály lakóházaiban megjelent az egyszemélyes hálószoba, miközben a hálószoba vált a lakás egyik legfontosabb helyiségévé. Mellette megtalálható volt a szalon, a társalgó, az ebédlő, a dolgozószoba, a budoár stb. Különvált a konyhától a tálaló, a szalontól az ebédlő. A lakóházakban külön cselédszobák voltak, sőt, cselédlakások is előfordultak.


Hasonló a helyzet a kastélyok helyiségei esetében. Különálló lakó- és hálószobák, ebédlők, dolgozószobák, gardróbszobák, dísztermek találhatók a barokk kastélyokban, de van kápolna, könyvtár, levéltár, képtár is. Ekkor, a 18. században alakult ki a szalon mint helyiségtípus.


Festetics Kristóf kastélyának helyiségeiről egy 1757-ben készült leltár tájékoztat. Eszerint a kétszintes épület földszintjén kaptak helyet az étkezéssel kapcsolatos helyiségek: kamrák, konyhák, ebédlők, valamint a személyzet tagjainak szobái: a lakáj, az udvarmesterné és a kulcsárnő szobája. Ugyanakkor az uraságnak is jutott itt egy helyiség, de a lakószobák alapvetően az emeletre kerültek. (A földszinten volt még az árnyékszék is.) Az emeleti díszterem – a mai tükörterem – már ekkor is nagy ebédlőként funkcionált. Kristófnak a hálószobája mellett külön könyvtárszobája is volt.


A barokk kor belső tereire a dekorativitás, a pompa és a színpadiasság volt jellemző, valamint az illúziókeltés vágya, a meglepetés és a csodálat elérése. A tereket valódi és ál építészeti elemekkel díszítették. Pilaszterekkel, lizénákkal, stukkókeretekkel változatos alakú mezőkre osztották a felületeket. A fal- és mennyezetfestésnél kedvelték az illuzionisztikus térábrázolást, a helyiségek tere így látszólag kitágulhatott. Ugyanakkor a természeti formák is megjelentek a festészeti és a szobrászati díszek esetében. Az anyagok közül a márványt és a stukkót használták leginkább, és gyakori volt az aranyozás.


  


2. kép: Gács (Szlovákia), várkastély (ekkor Wenckheim Ferenc tulajdona), díszterem (Klösz György felvétele; 1898 után)

A kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.13.049


Festetics Kristóf kastélyának belső tereiről sajnos nincs sok információnk a későbbi átépítések miatt. Az egyetlen olyan helyiség, amely viszonylag hűen őrzi Kristóf-korabeli képét, a kocsiáthajtó, azaz a keleti, legrégebbi szárny egykori középtengelyében elhelyezkedő tér, ahonnan ma a kastély kiállításának bejárata nyílik. Ezt a későbbi átalakítások csak annyiban érintették, hogy Festetics (II.) Tasziló idején – az 1880-as években – Ferdinand Grün restaurálta a stukkókat. Péczely Piroska így jellemzi a kastély ezen részét: „A háromhajós behajtó csehsüveg boltozatos, a boltozatot hevederek három mezőre tagolják, a tükrös pilléreken nyugvó hevederek alját kagyló díszíti. A boltozatok és falak megőrizték eredeti volutás karéjolt stukkójukat.” (Péczely Piroska: A keszthelyi Festetics-kastély. Budapest, 1964. 29. o.)


  


3. kép: A kocsiáthajtó az 1960-as években

A kép forrása: Péczely Piroska:
A keszthelyi Festetics-kastély. Budapest, 1964. 28. o.




  


4. kép: A kocsiáthajtó ma

(Fotó: Bankó Zsolt / Helikon Kastély)


Az előző korokhoz képest a 18. században jóval kényelmesebbé váltak az otthonok. Sikerült a fűtést korszerűsíteni, végre kellemes hőmérséklet volt a lakásokban télen is. Fontossá vált mind a lakások, mind lakóik tisztasága. A 18. században terjedt el a már korábban feltalált vízöblítéses WC használata, vécépapírral, amelynek ötlete – mint annyi újdonság – Kínából érkezett. Hatványozottan megnövekedett a bútorok száma, és szerepük nemcsak a használatra korlátozódott, hanem a reprezentáció eszközeivé is váltak. A barokk kor bútoraival azonban majd következő havi bejegyzésünk foglalkozik.

 


Felhasznált irodalom:


Kaesz Gyula: Ismerjük meg a bútorstílusokat. Budapest, 1995.


Montenegro, Riccardo: A bútor. Budapest, 1998.


Péczely Piroska: A keszthelyi Festetics-kastély. Budapest, 1964.


S. Nagy Katalin: A lakáskultúra története. Budapest, 2003.


Virágh Zsolt – Németh Nóra: A keszthelyi Festetics-kastély története. In: Virág Zsolt (szerk.): Keszthelyi Festetics-kastély Helikon Kastélymúzeum. Keszthely, 2015.


 




Helikon Kastélymúzeum - Kezdőoldal English Deutsch