Információk - Hírek

Festetics László (1785–1846)


2021. január 06. 00:00

2021-ben Festetics László halálának 175. évfordulójára emlékezünk. Ebben az évben felidézzük a keszthelyi gróf alakját, bemutatva a 18-19. század fordulójának eseményeit éppúgy, mint a romantika és a reformkor korszakát.


Festetics László

(Ság, 1785. június 15. – Bécs, 1846. május 12.)



1. kép: Festetics László




Festetics László 1785. június 15-én született Ságon Festetics I. György és Sallér Judit első gyermekeként. Édesapja a család egyik legjelentősebb tagja, a magyar kultúra és oktatás területén végzett elévülhetetlen munkát. A mecénási szerepe, az irodalompártoló és oktatást segítő tevékenysége mércét jelentett a Festetics család későbbi generációinak is, ám elsősorban egyetlen fiának, Lászlónak.

László neveltetésére szülei nagy gondot fordítottak. Édesapja részletes nevelési tervezetet írt fia nevelői, Péteri Takáts József és Kultsár István számára. László gimnáziumi tanulmányai után 1800 és 1803 között Pesten bölcseletet és jogot tanult. A Helikon kastély könyvtára számos olyan dokumentumot őriz, amely az egyetemi éveihez kapcsolódik. Az egyetem elvégzése után László Bécsben külügyi diplomáciai munkát végzett.

Festetics I. György nemcsak elméleti, hanem gyakorlati feladatokkal is igyekezett fiának minden tudást biztosítani. Be akarta vonni a keszthelyi uradalmi gazdálkodásba, ezért egy évre rábízta a balatonkeresztúri birtokot. László birtokigazgatása kudarccal végződött, a birtok csődöt jelentett. Ez már előrevetítette a későbbi gondokat. László költekező életmódja többször okozott problémát, ilyen esetekben az apja segítette ki.

1811-ben feleségül vette Josephine Hohenzollern-Hechingen hercegnőt Bécsben. Ezzel a házassággal a Festeticsek német uralkodócsaládokkal kerültek rokoni kapcsolatba. A házasságból négy gyermek született: Ilona, Tasziló, György és Lajos. A házaspár gyerekeivel a bécsi palotájukban lakott, a főnemesektől elvárt fényűző életmódot folytatták. Főleg a báli szezonokban több alkalommal vendégeskedtek a bécsi császári udvarban. 1826. február 8-án, a farsangi időszakban a bécsi császári udvarban bált rendeztek Karolin Auguszta császárné, I. Ferenc osztrák császár és magyar király feleségének tiszteletére. Ezen az álarcosbálon részt vett többek között Josephine Hohenzollern-Hechingen hercegnő, gróf Festetics László felesége is, aki XIV. Lajos titkos feleségének, Madame de Maintenon-nak öltözött.

1819. április 2-án Keszthelyen elhunyt Festetics I. György, ezzel László örökölte a Festetics-hitbizományt. Nagyszabású terveket dolgozott ki az uradalom, a kastély és Keszthely fejlesztése, fejlődése érdekében. Apja tiszteletére mauzóleumot tervezett, ám ez nem valósult meg, mint ahogy a tervei nagy része sem. A keszthelyi kastélyparkban ma is látható az oroszlános kút, amelyet ő építtetett az 1820-as évek elején.

A 19. század első fele a romantika korszaka is volt. László ebben az időben sokat foglalkozott a családja eredetével, kik voltak az őseik egykoron. Az 1830-as évek romantikus történelemszemléletét tükrözi az a „kutatási eredmény”, amelyet Maretich Ernő, László egykori katonatársa végzett el. Ezek szerint a Festeticsek családfája egészen III. Alexandrosz (Nagy Sándor) makedón király egyik vezéréig vezethető vissza. A történet szerint Alexandrosz így szólította hadvezérét, hogy: „Hé, Fesztion!” Maretich szerint innen ered a Festetics név.

Ám ez az időszak nemcsak a romantika, hanem a reformkor korszaka is volt Magyarországon. Ennek a dicső kornak egyik vezetője Széchenyi István, László unokatestvére volt. (László édesapja és Széchenyi István édesanyja, Julianna testvérek voltak.) László sok mindent tett a reformkorban, ami segítette a haza és a haladás ügyét, ám sok mindenben eltért a véleménye nagynevű unokatestvéréétől.

Festetics László támogatta a vármegyei közkönyvtárak alapítását, a balatonfüredi színház épületének építését. László a Széchenyi István-alapította Magyar Tudományos Akadémia támogatására nagy összeget biztosított, főként a matematikatudomány érdekében. A keszthelyi gróf támogatta a Ludovica-alapítványt is, amely a magyar tisztképzésért tett sokat. A reformkorban – a szintén Széchenyi István által meghirdetett – lóversenyekre komoly pénzdíjakat ajánlott fel.

Festetics László tovább folytatta a gazdálkodást az apjától örökölt családi hitbizomány birtokain, ám több nehézséggel kellett szembenéznie. Elsősorban a költekező életmódjával, másrészt pedig az európai gazdasági helyzet megváltozásával. Míg apja idején, a 18. század végén, a 19. század elején az európai háborúk kora kedvezően hatott a közép-európai nagybirtokosokra, hiszen könnyebben el tudták adni termékeiket. Ez az időszak Napóleon bukásával, 1815-ben véget ért, így utána már sokkal nehezebb volt a birtokosok számára a gazdasági helyzet. Az árak zuhantak, így már nem lehetett az elvárt bevételt hozni. Festetics László életében ez a két fejlemény – a költekező életmód és az európai gazdaságban beállt változás – vezetett el oda, hogy 1828-ban zárgondnokság alá kerültek a Festetics-birtokok. Minden kiadást ellenőriztek, a grófnak kevés mozgástere maradt. Ám így is elérte, hogy az apja által alapított Georgikont, Európa első felsőfokú mezőgazdasági oktatási intézményét ne zárják be. 1844-ben pedig a Georgikonon az addigi német nyelv mellett bevezette oktatási nyelvként a magyar nyelvet.

Festetics László a közlekedés és kereskedelem fejlődését azzal segítette, hogy 1834-ben a Zala folyón hidat építtetett, összekötve így Zala és Somogy vármegyét. A Festeticsek hajóépítő üzemében több nagy méretű vitorláshajó készült az ő idejében. Széchenyi Istvánnal az egyik vitája éppen a hajózás kapcsán alakult ki. Festetics László a Balatonra vitorláshajókat szeretett volna látni, ő maga volt az első, aki csak a maga szórakozására vitorlázott a Balatonon. Széchenyi pedig a gőzhajókban látta a hajózás jövőjét. (Furcsa paradoxon, hogy László halála évében bocsátották vízre Füreden az első gázhajót, a Kisfaludy gőzöst Széchenyi István születésnapján, szeptember 21-én.)

Festetics László 1846. május 12-én hunyt el Bécsben. Örökösei a zárgondnokság ellenére is többmilliós adósságot örököltek, ám ezt I. Tasziló és II. György korszerű gazdálkodással ki tudták egyenlíteni.


 


2. kép: Gyászjelentése 1846. május 22-én jelent meg a Nemzeti Újságban. 



Helikon Kastélymúzeum - Kezdőoldal English Deutsch