Információk - Hírek

Mária Terézia és a Festeticsek


2017. május 05. 00:00

Május: a lovassági tábornok halála


1740. október 20-án meghalt III. Károly, a Habsburg Birodalom uralkodója.


 


 


III. Károly (1711–1740) 


A Pragmatica Sanctio értelmében trónját 23 éves lánya, Mária Terézia örökölte. A diplomaták és a politikusok Európa-szerte feszülten figyelték az eseményeket, melyik európai állam fogja kétségbe vonni a királynő örökösödésének jogszerűségét. Többen – köztük Anglia, Hollandia, Velence és a pápa is elismerte Mária Terézia jogigényét, ám Franciaországból felemás hírek érkeztek. Néhányan a bécsi udvarban is szkeptikusak voltak. Ignaz Wasner a következőket javasolta: „Mária Terézia jobban teszi, ha Istenbe helyezi bizalmát, továbbá a hadseregébe, és megfelelő előkészületeket tesz örökös királyságaiban és tartományaiban.” (Poór János: A kora újkor története)


Az osztrák örökösödési háborút azonban a pár hónapja uralkodó 28 éves porosz király, II. Frigyes kezdte el.


 


II. Frigyes (1740–1786)

(@ wikipedia)
 


A porosz uralkodó nem vonta kétségbe Mária Terézia jogát a trónra, amennyiben megkapja Sziléziát. A porosz diplomaták még Bécsben tárgyaltak, amikor II. Frigyes csapatai élén 1740. december 15-án betört a Habsburg Birodalomba. Ahogy külügyminiszterének írta egy levélben: „Kedves Podelwisem! Átléptem a Rubicont!” (Poór János: Átléptem a Rubicont. Észak Salamonja: Nagy Frigyes).


Mária Terézia nehéz helyzetbe került. Hiába közölte diplomáciai úton az európai államok vezetőivel, mi is történt, nem álltak mellé. Így II. Frigyes 1741 tavaszára sikeresen meghódította Szilézia nagy részét és 1741. április 10-én Mollwitznél megnyerte az osztrákok ellen a csatát. A porosz uralkodó egy sor európai államot állított maga mellé. Ezek az országok Ausztria meggyengítését tűzték ki célul. Mária Teréziát közben 1741. június 25-én Pozsonyban magyar királynővé koronázták. A magyar rendek 1741. szeptember 11-én újra találkoztak uralkodójukkal a koronázó városban. Ekkor Mária Terézia a következő beszédet mondta: „Ügyeinket minden felől veszély fenyegeti. Veszélyben ezen ország koronája., veszélyben saját személyünk és kedves gyermekeink. És elhagyatva mindenektől, a magyaroknak annyi történeti emlékek által híresztelt fegyvereihez, ősi vitézségéhöz és hűségéhöz folyamodunk, hűségökre bízzuk magunkat és gyermekeinket, erősen bízva, hogy e veszélyekben tanácsukat és segélyöket tőlünk meg nem vonandják.” (Tarján M. Tamás: 1741. szeptember 11. - www.rubicon.hu)


 


Mária Terézia 1741-ben, mint magyar királynő

(@ wikipedia)
 


A magyar rendek Mária Terézia mellé álltak. Számos, nagy csatát megjárt, magas rangú tiszt vállalt szerepet a katonai akciókban, köztük Festetics József. Ő a család keszthelyi ágát megalapító Kristóf bátyja volt. Ők ketten édesapjuk, II. Pál Fitter Erzsébettel kötött, második házasságából születtek. József katonai karrierje, néhány kisebb vargabetűt leszámítva, töretlen volt. III. Károly uralkodása alatt kapitányi rangból vezérőrnagyi rangig emelkedett.


 


Festetics József arcképe a keszthelyi Festetics-kastély ősgalériájában

(Fotó: Bankó Zsolt)
 


Festetics Józsefet az osztrák örökösödési háborúban a Wilhelm Reinhard von Neipperg vezette főseregbe osztották be, ám amikor a hadi helyzet megkívánta, elhagyta a fősereget. Feladatai közé tartozott, hogy hadtestével megfigyelje és portyázásaival zavarja a porosz seregeket. 1741 nyarán „portyázása legnagyobb sikerét a Neissétől légvonalban is 100 km-nyire fekvő Maltschnál aratta, ahol nagyobb mennyiségű élelmiszer volt felhalmozva, úgymint 300 hordó só, 20 hordó liszt, 13 hordó timsó, 216 véka zab ás 2 szénával rakott hajó.” (Szabó Dezső: A hercegi Festetics család története. 1928)


Festetics néhány, kisebb katonai sikert ért el, azonban a katonai helyzet a poroszoknak kedvezett. A klein-schellendorfi egyezmény értelmében a Habsburg Birodalom csapatai kivonultak Sziléziából.


1741 októberében elhatározták, hogy több mint 20 ezres magyar felkelő sereget állítanak fel Ghillány János altábornagy vezetésével. Festetics József ez időtájt betegséggel küszködött, de gyógyulása után, 1742 áprilisában már harcra jelentkezett, és átvette a magyar–morva határnál állomásozó felkelő sereg irányítását. Ekkor már Lotharingiai Károly volt a Habsburg Birodalom seregének fővezére. Festetics József jellemzésénél kiemelték „a hadban való tapasztaltságát, ügyességét, találékonyságát és a harc színterének tökéletes ismeretét”. (Szabó Dezső: A hercegi Festetics család története. 1928)


Festetics József a rábízott feladatot, a morva határ őrzését sikeresen elvégezte, azonban 1742. június 11-én Mária Terézia és II. Frigyes előzetesen békét kötöttek, amit július 28-án, Berlinben véglegesítettek. A magyar királynő így elvesztette Sziléziát, azonban minden katonai erejét fel tudta használni, hogy Csehországban rendet tegyen. Ebben nagy szerepe volt Festetics Józsefnek is. 1742 novemberében serege Lobkowitz seregével egyesült, így 1743 februárjában Mária Terézia elfoglalhatta Prágát.


1743 nyarán Festetics Józsefet betegsége miatt felmentették a szolgálat alól. Karlsbadi kúrája sikeresnek bizonyult, mert 1743-ban már ismét a hadsereg kötelékében találhatjuk. „Az Udvari Haditanács ismét a nemesi felkelőcsapatok vezényletével bízta meg gróf Eszterházy József országbíró mellett.” (Kurucz György: A Festeticsek. Egy család változó korszakai. Rubicon. 2013/8.) Festetics József ismét a cseh hadszíntéren harcolt, több sikert ért el, azonban nem tudta ezekkel a háború menetét megfordítani. 1748-ban megkötötték az aacheni békét, amelynek értelmében a Habsburgok ugyan elvesztették Sziléziát, azonban a birodalom egysége megmaradt. Festetics József több éves katonai szolgálat után visszavonult. 1748. november 18-án lovassági tábornoki rangot kapott.


Visszavonulása után Festetics József legfontosabb feladatának a birtokai gyarapítását tekintette. „Oliver Wallis gróf 1746-ban bekövetkezett halála után, az értékbecslést követően a kincstárnak lefizetett megfelelő összeg ellenében, új királyi adományként jutott hozzá a tolnai uradalomhoz. Mivel a tolnai uradalom volt a legjelentősebb jószág a család birtokában, az uralkodói adománylevél alapján a Festeticsek ettől az időszaktól kezdve használták a tolnai nemesi előnevet.” (Krász Lilla – Kurucz György: Edelényi hétköznapok a 18. században. 2014.)


1757. május 2-án, halála előtt két nappal végrendelkezett. Fiai közül Pálé lett Szécsény és Baltavár, míg Károly a Rába menti birtokokat és Lovászpatonát kapta. 1757. május 4-én Keszthelyen hunyt el. Végrendelete értelmében Baltaváron temették el.



Helikon Kastélymúzeum - Kezdőoldal English Deutsch