A hónap könyve
Emlékezzünk régiekről!

„Festetics László emlékév 2021” címmel idén a keszthelyi, nyolcgenerációs Festetics-család – a nagyközönség számára – talán kevésbé ismert tagja halálának 175. évfordulójára emlékezünk.

Könyvtárunk felbecsülhetetlen értékű állományában az isteni gondviselésnek köszönhetően az évszázadok folyamán szerencsésen megmaradtak olyan könyvtári dokumentumok: könyvek, aprónyomtatványok, levelek etc., amelyek László gróf életének néhány fontos eseményéhez kapcsolódnak valamilyen formában.

Péteri Takáts József (1767-1821) 1799-ben mondott le nevelői állásáról, melyet Festetics I. György gróf (1755-1819) fia, László mellett töltött be. Jó ismerőse, Kultsár István (1760-1828) már régóta ismerte és levelezésben állt Takáts Józseffel. A tevékenységüket bemutató, azokkal foglalkozó források alapján nagyban valószínűsíthető, hogy az ő ajánlása révén 6 évig maradt az ifjú gróf mellett Kultsár István.

1800 és 1803 között több utazást is tettek közösen Magyarországon és a Habsburg Birodalom itáliai, morva és német részein is. Az utazások során nagy hangsúlyt kaptak a társadalmi kapcsolatok; azok építése, ápolása, a hírességek, rokonok és ismerősök meglátogatása. Az ismeretszerző jelleg is kiemelt szerepet játszott: az épített emlékek, nevezetességek felkeresése.

Az ausztriai utazások során – rendelkezésre álló források alapján – római katolikus vallású neveltetéséből adódóan Bécsből kiindulva László gróf látogatást tett Ausztria leghíresebb, legjelentősebb Mária kegyhelyén a stájerországi Mariazellben is.

A 12. század óta tisztelik ezen a helyen a „Magna Mater Austriae”, illetve „Magna Domina Hungarorum” elnevezésű Mária-szobrot. A legenda szerint a kicsi faszobrot egy Magnus nevezetű bencés szerzetes hordozta magával térítő útja során a mai Mariazell környékén. Amikor egy legördülő szikla teljesen elzárta az útját és már beesteledett, meg sem kísérelte az átkelést, nyugovóra tért és buzgón imádkozott Istenhez. A féltve őrzött szobrocskát egy nagyobb kődarabra helyezte. Csoda folytán a szikla kettévált, és a szabaddá váló út egy dombra vezetett fel. Itt Magnus a szobrot egy farönkre állította és fából egy kis kápolnát, „cellát” emelt fölé. A hagyomány szerint Mariazell neve így származik a „Maria in der Zelle” elnevezésből.

A kegyszobor 52 cm magas, hársfából készült és Szűz Máriát ábrázolja. Fején fátyolt visel, hosszú ruhája vörös, földig érő kék palástját arany hímzés szegélyezi. Jobb karjában tartja a kis Jézust. Mária a baljával a gyermeknek egy körtét nyújt, a gyermek pedig a jobbjával egy almát az édesanyjának. A szobrot díszes selyembrokát ruhába öltöztetik az egyházi év három legfontosabb ünnepnapján: Nagypénteken, Mária születésének napján (szeptember 8.) és Mariazell alapításának napján (december 21.).

Könyvtárunk gazdag gyűjteményének „Theologia” szakcsoportjában található az a kis füzetke, amelyet Festetics László Vácott adott ki saját költségén az 1800-as évek elején. Pontos dátumot nem ismerünk kiadásával kapcsolatosan. A Mária-imádságok - könyvtáros elődeink kutatásai alapján - a gróf legjelentősebb és egyben legszebb imádságai voltak.

Az imádságok mellett szintén kuriózumnak számít az a nyomott mintás, aranyozott szélű, zöld borítójú imakönyv is (pontos címe: „Istenhez intézett imádságok”), melyet Kálmán János (1794-1835) keszthelyi plébános, gróf Festetics László kortársa bocsátott a hívek számára 1822-ben.